Az Adoula-ság Megszentelt pillanatai.


Tegnap, Adoulai munkám során, elérkeztünk egy kliens  babavállalásának ahhoz a pontjához, ahol létre tud jönni benne egy kis test a leszületni vágyó kis Lélek számára. Az a pillanat, amikor is elindultak a kis élő sejtek a maguk férfi energiáival a befogadó női minőséget tartalmazó sejt felé, hogy aztán nászukból megszülethessen egy új kis test, egy fizikai biológiai test valaki számára, aki nagyon vágyik itt lenni a Földön e létidőre, hogy megtapasztalhassa magát.

Sok ilyen tapasztalatnak voltam már részese az elmúlt évek alatt Adoula-ságom során és ez mindig egy Megszentelt Pillanat volt, de ez a tegnapi felülmúlt minden eddigit.

Ahogy elkezdtük a Meghívás Lélegzetét, "kézzel foghatóan" lehetett érezni, ahogy ezek az igazán Élő sejtek mekkora szerelemmel telve igyekeztek a petesejt felé és a petesejt mekkora nagy szerelemmel várja, hogy magába fogadhassa őket -- vagy őt --, hogy e nászból egy Új Élő Biológia születhessen meg.

Mielőtt elkezdtük volna a Lélegzetet, valami hirtelen megváltozott a szobában. Minden áttetszővé vált, felragyogott. Aztán kibontakozott ezen áttetsző ragyogásból a kis leszületni vágyó Lélek, az őt kísérő Spirituális Adoula, a születését segítő összes angyali lény és Isa, a születést segítő Angyal vagy energia Jelenléte.
Ez így együtt a maga teljességében egy valódi Megszentelt Pillanat volt, amit a Maga Teljességében tapasztalhattunk meg, függöny, fátyol nélkül, ahol a két világ is összeolvadt, EGY-é vált a babát vállaló anya számára is és az Én számomra is.

A Lélegzet pedig egy még nagyobb csodává vált, ahogy mindannyiunk Lélegzete összekapcsolódott, szinte Egy Lélegzet lett belőle, a születés lélegzete, az Új Születésének a Lélegzete.

Hálás vagyok magamnak, hogy az Adoulaságot választottam és hogy megengedtem ezt magamnak. Nem csak ezekért a tényleg Megszentel, Áldott Pillanatokért, hanem azért is, hogy Tudatában vagyok minden pillanatban annak, hogy az önmagam iránt érzett szeretet-szerelem az, ami bennem is megszüli az Újat. az Új Én Vagyok-ot.

Egy érdekes cikket találtam

Így hívják magukhoz a születendő gyermek lelkét a himbák

A himba törzs egy félnomád pásztornép Namíbia északi részén, a Kunene régióban. Egyike azon kevés afrikai bennszülött csoportnak, akiknek sikerült megőrizniük eredeti életmódjukat; önfenntartóak, és többségük a külvilágtól elszigetelten él. Különös ismertetőjelük a nők bőrének és hajának vörös színe, amit egy okker, zsír és növényi anyagok keverékéből előállított kenőccsel érnek el.

Fotó: Flickr.com

A klánt a legidősebb férfi vezeti. Vallásuk szerint a himbák egy távoli Teremtőben hisznek, akinek a segítségét csak az ősök szellemeinek közbenjárásával lehet elnyerni. A szertartásaik szent tüzek köré összpontosulnak, amelyeket az ősök sírjain gyújtottak.
Spirituális tisztaságukat egyik legszebb hagyományuk őrzi, amely a gyerek születésével kapcsolatos. Egyfajta szakrális dallam a közvetítő a földi világ és a láthatatlan lelkek világa között. Ez a szent dal nemcsak a látható és láthatatlan közötti kapocs, hanem az élet és halál örök rendje iránti tisztelgés is, amely a születéstől a halálig minden fontosabb élethelyzetben felcsendül.
A gyermek születésnapját nem a születés vagy a fogantatás idejétől, számítják, hanem attól a pillanattól, amikor az anya szívében megszületik a gyerek iránti vágy. Amikor egy Himba nő eldönti, hogy gyereke lesz, kimegy egy fa alá és addig ül ott, amíg meghallja születendő gyermeke lelkének a dalát. Aztán visszamegy ahhoz a férfihez, aki gyerekének az apja lesz, és megtanítja neki a dalt. A párnak a gyereknemzés pillanatában ezt a dalt kell énekelnie, mintegy csalogatva a lelket a Földre. Miután áldott állapotba kerül, az anya a gyerekének dalát megtanítja az összes anyának és idősebb nőnek a törzsből, hogy a gyerek születésekor ezzel várhassák az újonnan megszülető lelket.
Később kisgyerekként, ha leesik, vagy megüti magát valaki a faluból felsegíti és gyógyírként ezt a dalt énekli neki. Ha valami szépet tesz, illetve felnőtté válik és a törzs teljes értékű tagja lesz e dalt megtiszteltetésként szánják neki. Ezen kívül még van egy alkalom amikor éneklik a gyerek dalát, amikor valami gonoszat tesz, vagy a törzs szabályait megszegi. Ilyenkor kihívják a falu közepére és eléneklik a dalát. A Himba törzs az antiszociális viselkedést nem büntetéssel, hanem szeretettel és a törzshöz való tartozás élményével, illetve a lélekdalra való emlékeztetéssel oldja föl. Mihelyt megismerik saját éneküket többet nem fognak másokat bántó cselekedeteket elkövetni.
Így ez lesz a saját szakrális dala, amely végigkíséri életútján. Végigkíséri az esküvőjén és élete minden fontos pillanatában. A halál pillanatában is összegyűl mindenki a törzs tagjai közül és utoljára mielőtt eltávozik a lelke, felcsendül a dal búcsúzóul.

Forrás: